Sziasztok valitta vagyok. Ezt a fórumtémát azért hoztam létre, ha valaki közülünk le szeretné írni a történetét erről a témáról(elfogadás és elfogadtatás).
Én leírnám az enyémet. Most így 41 éves fejjel tudtam beszélni róla első ízben a Páromnak,  Fiamnak, Nővéremnek, és egy pár Barátomnak, persze de csak olyanoknak akikről tudtam, hogy tolerálják. Már 4-5 éves pici fiú korom óta voltak ezek az érzéseim. Lányokkal jobban szerettem játszani. Otthon (persze de csak ha egyedül maradtam) anyukám vagy nővérem ruháit magamra kapni. De mindig próbáltam magamban elnyomni ezeket az érzéseket. Tehát kb. 37 éve szenvedek.
A sorkatonai éveim alatt kezdődtek nekem rosszúllét szerü rohamaim, ami abban nyilvánul meg, hogy egyik pillanattról a másikra eldobom magamat, rángatózom(gondolom azért, mert ott nem tudtam, ha kinézetre is, de lánnyá válni). Azóta megmaradtak ezek a rohamok, 5-6 alkalommal voltam kivizsgáláson is, de csak annyit álapítottak meg, hogy az idegességemet és szorongásaimat így vezeti le a szervezetem. Úgy gondolom, hogy ezek a rosszullétek emiatt vannak nekem.Nagyon szeretnék már nőként élni és viselkedni, de egyenlőre még sajnos várni kell rá. Kb. 3 éve nincs munkahelyem, volt 2 műtétem, egy gerincműtétem, és egy hereviszérsérv műtétem, elvégeztem kb. 1 éve másik iskolát is, hátha abban a szakmában majd el tudok helyezkedni, még mindig nem sikerült. Tehát anyagi eredetü problémák tartanak vissza az átalakulástól, sajna.Most így, hogy a párom és a fiam is tudják ezeket a dolgokat, így azért már valamivel könnyebb. Éjszakánként női cuccokban tudok aludni. Én magamat már nagyon régen elfogadtam. Hát röviden ennyit szerettem volna elmondani, ill. leírni.