Ezt a blogot sorstársaim okulására és segítésére írom,és nem titkolt szándékom az sem,hogy a kívülállók tévképzeteit eloszlassam.
Az elmúlt években azt tapasztaltam,hogy a környezetem elfogad,de meg nem ért. Ez persze nem az ő hibájuk.Az én családom nagyon jól fogadta a nemváltásomat,de azért én féltem a reakciójuktól.Elég nehéz volt az első bejelentés,akkor még csak a papírokat intéztem.
Próbáltam teljes titokban tartani a dolgokat,féltem,hogy visszatartanának.Szerencsére rosszul ítéltem meg,de ez csak utólag derült ki.
Mivel nem ismertem mást transzszexuálisokat,ezért csak a neten keringő infókra hagyatkozhattam,amik elég hiányosak voltak.Kb.1 évembe telt,hogy rendesen informálódjak.A fórumokon ajánlott pszichológusok,pszichiáterek,nőgyógyászok díja horrorisztikus volt,ezért a házidokimhoz fordultam,hogy ajánljon olyan pszichológust,aki nem akar lehúzni.Ezután elmentem Dr. Kirilly Dénes pszichológushoz,aki nagyon segítőkész volt,ugyanott megkaptam a pszichiáter szakvéleményét is.A három papírt elég hamar megszezereztem,aztán a kérvénnyel és a születési anyakönyvi kivonatommal együtt elküldtem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak.
A kérvény átfutási ideje elvileg 30 nap,majdnem sikerült is betartaniuk:)
2009. augusztus 19-én megkaptam a várva várt levelet.Az engedélyt anyukám vette át.Nálunk mindenki tiszteletben tartja a magánszférát,most viszont anyu leült az ágyam szélére,és várta,hogy felnyissam a borítékot.Elkezdtem olvasni,ő meg kikapta a kezemből,és azt kérdezgette,hogy honnan vannak az orvosi papírok,aztán kiviharzott a szobából.Szegény,nem is reagálhatott volna jobban azután,hogy egy levélből értesült a szándékomról.
Ezek után elkezdhettem megcsináltatni az új irataimat.

Az anyakönyvvezető kiállította az új anyakönyvi kivonatomat,még aznap személyit és lakcímkártyát csináltattam.Kicsit tartottam attól,hogyan viszonyulnak majd hozzám a hivatalos ügyek intézése során,de kellemeset csalódtam: mindenki rendesen végezte a dolgát, egy-két kedves megjegyzést is elsütöttek,sok szerencsét kívántak,és hasonlók.

Megkaptam az új irataimat,aztán két hétig rágódtam,hogy mégis hogy tálaljam otthon a hírt.A levél óta anyu nem beszélt a dologról,én meg nem erőltettem.Aztán egyik nap csak ketten voltunk otthon,én meg erőt vettem magamon,és odaadtam neki az új papírjaimat valami béna szöveggel, hogy "kelleni fog a családi pótlékhoz",vagy valami hasonló. Ő meg csak ült,nézte az új nevemet,és nem szólt semmit.Nem volt elutasító,inkább csak zavarba jött,aztán mondtam neki,hogy örüljön,mert én is örülök.Ennyivel lezártuk a témát.

Szeptemberben már az új személyimmel léptem át a határt,senki nem kötött belém,pedig aggódtam egy kicsit:)
Az iskolában még a tanév előtt elintéztem az átírást,bár a költségtérítéses számlát még vagy két hónapig a régi nevemre nyomtatták.Ezen kívül senki nem kérdezett semmit,bár az osztálytársaim,tanáraim mintha jobban megnéztek volna maguknak.Gondolom,hogy azért fogadták ilyen természetesen a dolgot,mert sosem csináltam titkot a dologból,nem szolgáltam meglepetéssel.Ha mégis,akkor azért,mert valószínűleg leszbikusnak néztek előtte,de ez csak az ismeretek hiányából adódik.

Még augusztusban elkezdtem szedni egy hormonkészítményt,amit persze csak orvosi felügyelet alatt szabadott volna.Ezt sajnos sokan nem tartják be,én se tettem. El akartam ütni az időt,amíg az engedélyre vártam.Nem tartott sokáig,egy hónap után abba is hagytam,mert rájöttem,hogy értelmetlen.Elég gyenge hormontartalmú gyógyszer volt, Andriol a neve.Nem sok változásra számíthattam tőle,úgyhogy inkább be se szedtem a maradékot.Azért egy-két mellékhatás csak jelentkezett,szerencsére semmi komoly,és hamar el is múltak.
2009-ben egy barátom segítségével összejött egy konzultáció az Állami Egészségügyi Központ vezető plasztikai sebészével.Elég jól ment a megbeszélés,optimistán nyilatkozott, jó kilátásokkal kecsegtetett. Persze felmerült a fő kérdés is, az ár.Erre a mai napig nem kaptam választ:)

Már kezdtem volna szoktatni magam a gondolathoz,hogy így maradok, mikor egy ismeretlen fórumozó megkeresett e-mailben.
Azt írta,hogy őt 2009. novemberében tb-re operálták,amit először elég nehezen hittem el.
Miután személyesen is találkoztunk,és bővebben mesélt a dologról úgy gondoltam,hogy egy próbát megér,a srác meg szimpatikus volt,jót dumáltunk.Megadta az orvos elérhetőségét,én meg bejelentkeztem hozzá. 2010.febr.19-én találkoztam a dokival, Manó is elkísért (tőle kaptam a dokit) :)
Az első műtéti időpontot 2010.ápr.26-ra kaptam.
Tb-re.
 
A műtét előtt kb.2 héttel elkezdtem begyűjteni a szükséges vizsgálatok eredményeit.A vérvételen eléggé megkínoztak,de ez a vérszívó néni hibája volt,nem is tudom,hogy csinálta,de két hétig lila volt a karom.
A teljes laborvizsgálat,a nőgyógyászati vizsgálat és az EKG eredményeivel felszerelkezve vártam az indulást.
26-a nem jött össze,27-re halasztották a dolgot.Indulás előtt szólt a doki,hogy ne menjek.Nem adott új időpontot.Hívtam vagy 100-szor,de nem tudtam elérni,ezért leutaztam Pécsre,hogy személyesen beszéljek vele.Sajnos nem sikerült,de a sebészet vezető főnővére nagyon segítőkész volt.Megadta a saját mobilszámát,onnantól kezdve vele tartottam a kontaktot.A főnővér egyeztette le a dokival az új időpontot is.
Május 4-én érkeztem éhgyomorra, de újra közölték velem, hogy csúszik a műtétem. Legalább már ott voltam, szobát is kaptam, felvettek a regisztratúrán, szóval megnyugodtam valamennyire.
Másnap reggel, május 5-én reggel 5-kor jött a nővérke, hozta a hőmérőt, a véralvadásgátlót, és szólt, hogy 8-kor tolnak be a műtőbe.